Na vegre, ez is eljott. Azt mondanam nem volt konnyu kivarni, megis igy utolag meg nagyon gyorsan eltelt ez a par het. Te jo eg, ha igy elszalad a kovetkezo 2 honap is! Azt hiszem itt az ideje hivatalosan is elveznem a terhesseget, aprilis utan ez mar megsem lesz annyira konnyu, mint masodik trimeszterben. De nagyon eloreszaladok.
Szoval masodszor is elmentunk a varazslohoz. A varakozas alatt az aszisztensno ujra kezelesbe vett, lemazsalt, vernyomast mert, megszurta az ujjam. Aztan vartuk, hogy bejussunk, mert a napokban mar majd meg olt a kivancsisag, hogy tenyleg minden rendben van-e. De amint bekapcsolta a gepet es meglattam a szep nagyra nott foltocskamat teljesen megnyugodtam. Onnantol mar a doki mericskelheti a mericskelnivalojat, minden okes. De nem ugy van az, rajottunk, hogy igazan erdemes odafigyelni. Mert az egycentis folt szep nagy 6-7 centis emberkeve nott azota, aki cukin mutogatta magat. Kalimpalt a kezeivel, hogy nezzetek mik nottek ram, fogdosta a fejet es hogy mutasson valami kunsztot is neha megprodult a tengelye korul, hogy ilyet is tudok. Hely volt meg boven, nem csoda, hogy nem dorombol meg kifele. Igen aktiv volt, nem kellett ebresztgetni, alig sikerult megmerni mije mekkora. Valoszinuleg jo kis masinaja van a dokinak, mert gyonyoruen lattunk mindent. Mehlepenyt, (aminek uzenem, hogy van 6-7 honapja feljebbnoni onnan) koldokzsinort, kezecskeket, az arc egyes reszeit is. Nehez volt elkapni a jo pillanatokat, de azert keszult sztarfoto is. Mosolygunk es integetunk rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése