Ezen a heten eltuntek a tunetek. Mintha elvagtak volna, sehol nem erzek semmit, es meg nem jott vissza egeszen az etvagyam, de az emelygest teljesen kordaban tudom tartani. Lenyegeben semmi bajom. Az egesz napos alvas ugye nem baj. :) Ilyenkor jonnek egyeseknel a kismamas parak, hogy ez biztos rossz jel, rohanjunk el egy ultrahangra. Hat igyekszem nem izgatni magam ilyesmivel.
Mivel nem adtam a babanak allando munkanevet (mint masoknal a picur, dudorka, meg pocaklako szokott lenni) szoba kerultek mar a keresztnevek is. Oke, van fix fiu es lanynevunk, de azert szeretek valogatni, hatha elfer melle egy masik is. Egeszen sokat talaltunk! Pedig csak a fiuneveket vettuk vegig. Miert? Hat tudni lehet rolam, hogy mindig is lanyt akartam elso babanak, aztan johetnek a lurkok. Viszont amiota van, valahogy csak fiukent tudok a babara gondolni, kislanykent nehez elkepzelni, amin en csodalkozom a legjobban. Ebbol gondolom, hogy fiu. Lacko szerint viszont lany. Hat, o tudja, o csinalta.
Egyebkent ez lesz a bejelentesek hete, megyunk haza Magyarorszagra. Keszultem is, az ultrahang kepet tobb peldanyban szepen felnagyitva lefenymasoltuk, hogy legyen mit mutogatni. Mert a hasamat meg hiaba nyomom ki, inkabb mintha befele none.
A babanak mostanaban kulonosen sokat novekedtek a karjai es labai, amiket mar mozgatni tud, mar van kezfeje es ujjai is!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése